mert annyi lehetőségem lett volna levinni a pincébe. de nem. így érthető, hogy kiraktuk, amikor kaparni kezdte a linót.
aztán üvöltve kért segítséget. teljesen kétségbe volt esve. a szomszéd kutyák ugattak és hörögtek. kirohantam az ajtóig és elnémult minden egy pillanatig. nem mertem odamenni akkor sem, amikor újrakezdték. aztán gattó elmenekült a kerítésig. odafutottam és ráütöttem a kerítésre. a kutyák elfutottak én meg hívtam gattót. ő a hátán feküdt félig, és hátracsavarta a fejét, belenézett a szemembe. azt hitte, hogy meg fogom menteni. remélte, hogy segítek rajta. aztán visszajöttek a kutyák, de nem mertem átnyúlni a kerítésen. két másodperc múlva gattó halott volt. gyáva vagyok. ki kellett volna mennem vele, amíg pisil. gondatlan vagyok.

és hiú. néztem magamat sírás közben a tükörben. és ami a legrosszabb, hogy elterveztem ezt a bejegyzést.

csak egy macska volt, tudom és nem is annyira a veszteség miatt (persze rettentő édes macska volt, meg különleges...), hanem  azért, mert számított rám. azt hitte meg fogom menteni.