tessék. húsz éves vagyok és egyre többször érzem, hogy tisztul a világ.
vagy kezdem megérteni, vagy becsapom magam.
vagy csak meguntam a fölösleget és kizárom.
talán folyton tanul az ember.
tegnap színházban voltunk. illetve nem konkrétan színházban.
érzések. jaj.
oké. belekezdek.
,,igaz ember nem fél a haláltól". hát hogyne. csak azt felejtik el, hogy a halál után nehezen lehet tovább élni. tovább tanulni. (mármint nem továbbtanulni. ez teljesen mást jelent.) és legyen bármennyire bátor is valaki, mindig akad tanulnivaló (vagy legalábbis lennie kéne). mindig lesz, amit bánunk, hogy nem ismerünk. ha valaki nem fél a haláltól, olyan, mintha kijelentené, hogy már nincs semmi, amiért érdemes lenne élnie. ha pedig így van, akkor nem bátor és semmiképp nem igaz ember.
nem azért írom ezt, mert sokkal jobb lenne a világ halál nélkül. igenis az élet szerves része. a körforgásé, ugyebár:) ahol kezdet van, ott végnek is lenni kell.
csak azt próbálom elmondani, hogy az ember igenis féljen attól, hogy nem lesz ideje mindenre. és tegyen is azért, hogy minden nap a lehető legtartalmasabban teljen el.
tanulj! de ne kényszerből, hanem élvezetből. azért, hogy érezhesd és élvezhesd, hogy újabb ismeretekre tettél szert. beépítetted. már a tiéd. te magad vagy a tudás. törekedj a fejlődésre, de a kultúrát és a hagyományokat se vesd el. sőt.
történelem, történet, mese, múlt, jelen, jövő, tudományok, hagyományok.
és légy büszke arra, ami vagy és arra, ami szeretnél lenni, amivé válhatsz. amivé válni fogsz.
csak azt tedd meg, amit megtehetsz.
mennyi közhely. de nekem ez az élet értelme. félek a haláltól, tanulni akarok. fejlődni. embereket megismerni és tényeket tudni és fabulákon nevetni.
hogy mi volt az az előadás?
csillagösvény.
veresegyház történelme, zenés-táncos darab, egészen a sámánizmustól napjainkig. istván király, mátyás király, hastánc, néptánc, népdalok, pajzánkodás, komolyság, vidámság, szomorúság. szenvedély. szerelem, hazaszeretet. ötvözve az új tudást a régi érzésekkel. és fordítva.
szinte folytonos vastaps.
a himnuszunktól rezegtek az ablakok.
na jó, azért a szilvapálinka és a pogácsa se volt kutya.
,,ha nem hiszel nekem, hát tessék, kóstolj bele, csak az íze végett"
,,hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül"
ui.: szinkronhang akarok lenni. többek között.
ja és ma van a magyar kultúra napja.
de ez a lány nagyon szép... szegényke. és kedves is (mondjuk ez érthető).
de annyira szép, hogy fiúnak is szép lenne. (nem pedig: olyan csúnya néni, hogy már bácsi, úgy hívják, hogy a skatulya bácsi) ti látjátok benne? (mondjuk hetero srácnak nem lehet ilyen szájmimikája) (de egyáltalán nem erről beszéltem) (eltereltem a saját figyelmem, hehe)
vagy csak tényleg aludnom kéne?
ui.: tényleg nagyon szép, na.
még élek
eltűntek a bejegyzések
még jó, hogy nem írtam sokat
zümmörögve, citeregve koppan valami az asztalon...
-szevasz kisbogár!
(...)
kezdek tényleg meghülyülni:)
<3 olyan szép ez a nap, lány ne legyél buta, látom szét vagy szórva, mint egy doboz gyufa:) (a többi szöveget inkább meg se értem, mert kombinálni fogok. fuj. majd két nap múlva, ha fossá hallgattam, majd akkor betanulom. most még csak bambulok rá:)
és a MARCITÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL kaptam! mármint a..a..a..aaattól a MARCITÓÓÓÓÓL. a molylepkéstől. mármint, akitől én vagyok molylepke.
csenge, a molylepke. molycsenge. kész. vége. ennyi, ennyi vagyok. ez.
és ő tudja.
basszus.
:D
na, csak eljutottam idáig. annyira szarul vagyok (erről később), hogy inkább blogot írok, ettől legalább nem lesz hányingerem.
hegyalja:
szombaton megérkeztem, a beléptetők nagyon boldogok voltak, hogy elárultam, hogy van nálam pia, így vigyáztak is rá, amíg ki nem csámborogtam inni, ami annyira jól sikerült, hogy miután felálltunk, tettem két lépést és onnantól gyönyörűen nem emlékszem semmire. hát, ez volt az első napom. aztán ittunk folyamatosan a restiben, amíg el nem kezdődött a fesztivál. mármint. amíg be nem mentem a fesztterületre. méghozzá fishre (mit nekem supernem és turbo), ahol elment a hangom. aztán karakkal próbáltunk minél messzebb menekülni a szkútertől. ami sikerült is, csak akkor már nem volt ferencigyuri. aztán karakot is elhagytam. szenyoron viszont találkoztam tesóékkal, meg a pafés pajtikkal. aztán szenyoroztam. mert azt hitem, hogy
lesz másnap ember tragédiája rajzfilmvetítés. de nem volt. szemetek. aztán szereztem egy szőke kissrácot és miután hömbölgősre ittuk magunkat mindketten, honeybeast alatt befestettem a haját zöldre :D aztán valószínűleg tovább gyúrtam a hümbülgésre. azt tudom, hogy voltam firkinen. meg foreign beggars-ön, ami akkor kurvajónak tűnt. de amúgy szar. meg a szenyor is ott volt és le kellett fényképeznem egy rajongósrákot vele. na az mondjuk vicces volt. nem. aztán azt hiszem rivájndoltam hajnalig.
végre kettőnégyet és sörélesztőt néztem reggel, ha már mese nem volt, aztán festettünk a zöldpontban csokiért, tesó elment depire (...), amit azóta imád, én találkoztam zoliékkal, meg kicsifiamékkal (grrr, lacika szakállat növesztett), aztán irie maffiáztam. annyira jól sikerült, hogy ott maradtam guano apesen is, de arra nem nagyon emlékszem, csak hogy eszméletlen jó volt, főleg, amikor a gitáros felmászott a s betűre és onnan bulizott.
ez a kép készült rólam közben. hát...
aztán belehallgattam a korpiklaaniba, de életem egyik legjobb döntése, az alvin koncertre való behuppanás volt. szeretem én azt, na. még mindig, baszki. aztán nagy gondolkodás után inkább bilibácsira tomboltam slayer helyett. ami jó ötlet volt, mert bilibácsi nagyon meg volt velem elégedve. kiscsaj, rekedt, hangosan üvölti a szöveget, billakirályozik, nyomjadzsóótizik, hejhejhejezik és még a haja is zöld. hm:) aztán vége előtt nyolc perccel a vihar lecsapta az áramot, így nem hallhattuk a kopaszkutyát. aztán sajnos nem bírtam végighallgatni az ab/cd-t, pedig nagyon metál, helyette malátáztam.
utolsó nap, subscribe (kihagyhatatlan), aztán beshodrom majdnem :P helyette találtam magamnak egy hegyeskozmásmagasfiúcskát. aztán grand mexican warlock. természetesen. jó lezárás:)
közben blódiméri (pálinkáját magaméri:), girosz (májkrémes, sajtkrémes, paradicsomos, gombás, csokis kenyér, fasírtos almássüti stb...), sörborpálinkajonatán minden mennyiségben.
ezen a héten meg sátortábort indítottunk furdáékkal, veresen, hát mit ne mondjak, zseniális volt :D igaz, hogy még mindig be van durranva a kezem és kibebszottul fáradt vagyok, de az lényegtelen. találtunk egy csöpp macskát is, elneveztük kismajomnak (judit), de addig-addig minyonozott (más, normális macska nyávog. ő nem:), amíg átkereszteltük minyonná. szabóésbálint a jótevők, furda a kitartó, babér az ingyenélő, judit a cukrosnéni én meg a sámán papnő voltam. sajnos csak ennyien, de hát, mit tegyek, ha a többi haverom szotyi:D
a grenmába még mindig teljesen bele vagyok zúgva, éjjel-nappalt azt hallgatom. de tényleg. mind a két albumot:) meg, ami még fönn van jutubon.
nánnánnánnánná :D <3
aszongya, elmosogatnék, ha te is így akarnád... mert szeretlek én, kisbogár. hát, hihetetlen cunci:)
a kínaikajáról meg csak annyit, hogy irgalmatlan szarul voltam ma. mármint hihetetlenül. éjféltől fáj, nem sokat aludtam, de azt is buddhapózban, vagy a padlón fekve, esetleg a vécét ölelgetve (vagy egy vödröt). és nem a kínai kaja miatt. az a végtermék lett, legalábbis hasonlít rá. ami csak azért perverz, mert most, hogy már tudnék enni, éhes lettem tőle:D
ilyenkor azért eszembe jut, amikor azt ecsetelik a haverok, hogy milyen szar üvöltve hányni, meg fehér habosat fosni.
további szép éjszakát, vehehehhehehe:)
igazából hegyalja óta szinte folyamatosan részeg vagyok. pfuj.
a szilvapálinka gonosz. a hófehér még gonoszabb. a (hálistennek már csak) volt osztálytársam haverjai... hm. hajnali kettőig. a volt osztálytársam. szintén. hm. hajnali fél háromtól fél kettőig.
aztán haza. kaja nélkül indulunk fishre.mert ezt csináltam. nekik:)
aztán after. és... a legjobb dolog. egy kissrác. tényleg pici. majd akkora, mint én. állítólag a hangja is én. és a grenma énekese. ami azért jó, mert. hát tudjátok. hazaértem és pillangók, meg buborékok piszkáltak belül. ilyenkor az ember legszívesebben rohangálna, grenmával. üvöltő zenével. és sír. és röhög. feszültség. rég éreztem. jó. finom. és ez éltet. de senki ne ijedjen meg. nem szerelem, nem. azt már rég kinőttem.
egyszerűen csak... vágy? boldogság? nem tudom. de jó:) ,,még akajok"
ezentúl grenmára is járni fogok. azért kicsit szarnak érzem magam, hogy csak most jöttem rá, hogy jó zene. bár a szomszéd fiú szokta hallgatn és akkor én is. de most már nekem is megvan. muhahha.
na mindegy. hülyeség.
most sátortábor.
majd jövök. egyszer :P
heló. hiányoztam? nem? nem baj.
gondoltam, ha már úgyis jön a sziget és én mégse megyek, de talán van/nak valaki/k aki/k ad/nak a szavamra, így leírom a saját programtervem. (remélem érthető, elég zúzós volt a hétvégém péntek déltől, ma reggel hatig, úgyhogy kicsit zizi vagyok)
szóval. első nap.
ha korán mennék be, belehallgatnék a nagyszínpadnál a makkabízbe. vagy elmennék a tarotlabirintusba. vagy elmennék a fidelio nagysátorba janis&jimet, meg sekszpírszonetteket hallgatni. és ennék krisnás kaját. már ha van. ha nem tetszene a nagyszínpados rájzögenszt, akkor átcaplatnék az a38-wan2hoz szőriéspulekért, utána loholnék az emerkettőhöz, brainsre. mert az jó. aztán lehet, hogy pisilés előtt/után/közben belehallgatnék a motörhedbe (rockmetálszínpad), hátha. de aztán megint vissza emerkettőhöz, quimby miatt. idén még nem is láttam őket. brühü. azután roma sátor, besodrom, majd pedig épen-civil színpad, szupernem, gmw.
második nap.
körbekukker, krisnáskaja stb... emerkettő, pluto, majd lárú, nagyszínpad, ksziuksziu, a38 (zseniális klipjük miatt:), emer2, intim torna illegál (tesó szerint jó), aztán rotfront, világzenei naccímpad, vagy ájrí maffia az emerkettőn, krisztálkesztlz, a38, dzsudászprájszt, rokkmetál, kemikálbrádörz, nagyszípnad, aztán épen-civil kifulladásig, malacka és a tahóval és frenkkel
harmadik nap.
SZÁBSZKRÁÁÁÁJB! rokkmetál. négykor, baszki, négykor. miezmár? aztáááán, hát. nem tudom. talán kéknyúl a blueskocsmában. deftonz, rokkmetál, utána folyamatosan épen-civil, konbébikonbébikopikonkonra, bindzsipre és punanimasszifra táncikálnék. majd hajnalig regiszínpad.
negyedik nap.
annaenddöbarbiíz, emerkettő. jambalaya, pszihomutáns, blueskocsma (úúúúúúááááááááááááááááá, hmnyam), ektomorf, rokkmetál, ocsómacsó, regi, hiperkarma, emerkettő. szörtiszekonc, nagyszínpad (jaj, angyalfej...), aztán megint csak épen, óriás, kutyavacs, nemjuci, mag regi hajnalig.
utolsó nap.
gogol bordello, naccínpad. dalriada, rokkmetál. ihm, mr2 és/vagy blúzbrádörz, blueskocsma. ridimkoloni, regi. parno graszt, romasátor, vájtlájz, nagyszínpad és/vagy kovbojdzsánkiz, világzenei, esetleg paso, emerkettő. és ennyi. bár utolsó nap, de a vége szar. sőt, igazából ezen a napon csak a ridim érdekel.
pont.
örülök ha segíthettem. ha nem, annak is. legalább írtam.
már csak egy (négy) hegyalja afterpartival egybekötött szülinapi ivászat kell túlélnem és írok.
valamit.
vagy nem.
ha szólok, nagyharangok zúgnak, a lányok lábaimhoz hullnak. szemükben ott a hódolat.
nem. igazából holnap indulok hegyaljára. úgyhogy szurkoljatok. és ne várjatok, hogy írok. mert nem fogok. vagy de :D
mindenkinek jó nyaralást, addig is (akár volt, akár van, akár lesz). és nekem is.
sportcsokifagyi
(tudom, ez a bejegyzés több sebből vérzik. evvan. meg túrórudi is.)
